lomtár bejegyzései

…, hogy a forradalmi törvényalkotás legalább az egészségügyben ne okozzon helyreállíthatatlan károkat, mert ez itt szó szerint emberi életeket jelenthet.

Magam egy területet ismerek az átlagosnál jobban, ez a cukorbetegség. Igaz, soha sem gondoltam, hogy egyszer nyilvánosság előtt is beszélni fogok arról, hogy én is inzulinra szorulok, de amikor az Emberi Erőforrás Minisztériuma egy olyan rendelettel lepte meg tavaly januárban az érintetteket és a kezelő orvosokat, amelyben megvonta a jó minőségű inzulinokat a megszabott értékhatárt nem teljesítő betegektől, nem tehettem mást. Nem tehettem, mert innentől kezdve nem pusztán egy ellenzéki párt frakciójának tagja voltam, hanem az egyetlen olyan ember a Parlamentben, aki hitelesen tudta képviselni közel nyolcszázezer ember valódi érdekét.

Persze ezzel még nem nőtt a népszerűségem a kormányoldalon, és belekerült vagy másfél évbe, több napirend előtti felszólalásba, interpellációba, kérdésbe, míg megértették, hiába tartunk be minden orvosi előírást, a vércukorszintet az időjárás változásától, a stresszen keresztül, egy másik betegség hatásáig rengeteg minden befolyásolja. Végül aztán mostanra sikerült a javaslataim szerint módosítaniuk saját rendeletüket.

Hogy közben hány embernek kellett fizetnie az inzulinért, és hányan voltak olyanok, akiknek nem telt rá, és csak a rosszabb minőségű kezelést kaphatták, az már senkit sem érdekelt. Főleg nem az egészségügyi államtitkárt, Szócska Mihályt, akit ha már így alakult megkérdeztem, hogy legalább tanultak-e más kárán, és hogy felhagynak-e a beteg emberek egészségével történő kísérletezéssel.

Nem vártam, hogy elnézést kérjen, vagy hogy megköszönje a tanácsokat, de azt azért nem gondoltam, hogy még most is saját magukat, és az éppen megsemmisített igazságtalan, szakmailag rettenetes, az alkotmánybíróság által is vizsgált rendeletüket fogja dicsérni. Biztosan kínos lett volna a jelen levő miniszterelnök előtt őszintének lenni.

Nekem meg az lett volna a kínos, ha nem azzal zárom a vitát, hogy nincs az a gazdasági miniszter és nincs az a miniszterelnök sem, akinek a kedvéért emberek egészségét és életét kockára szabad tenni.

Föl is kapta a fejét az első számú forradalmár. Igen, elsősorban neki kell elszámolnia a lelkiismeretével.

Már ha még van mivel…

… derék kormánypárti képviselőinknek, hogy még mindig téma az elcsalt trafikpályázatok ügye, de jobban teszik, ha beletörődnek, mert nem fogjuk hagyni, hogy kikerüljön a reflektorfényből.

Nem hagyjuk, mert ezeken keresztül világosan és kézzelfoghatóan látszik a Fidesz-rendszer valódi természete és működése. És hiába követ hazugság hazugságot, itt megbukik a kommunikációs gépezet, nem segít a szokásos ellenségkép-keresés sem. Hiszen mégsem lehet az EU-t hibáztatni azért, hogy a feleségek, unokatesók, osztály és-párttársak nyerték a pályázatokat, a rokkantak, munkanélküliek, kismamák helyett.

Azt is hallom a parlamenti folyosói beszélgetésekkor, hogy a jobb érzésű fideszes képviselők is érzik, nagyon kínosak az „én nem dohányzom”, meg az „ez helyi ügy, nem foglalkozunk vele” típusú mondatok. És valahogy senki nem akarja magára venni a problémát.

Na, egy embernek azért sikerült. Hende Csabának hívják az urat, aki miután megnevezésre került hogy egykori gimnáziumi osztálytársa, közeli barátja nyert öt trafikot a felesége révén, személyes érintettség címén szót kért, és megpróbálta az egykori szombathelyi fideszes polgármestert MSZP-s rokonnak beállítani. Az a tény nem zavarta, hogy két pártban is párttársa volt a jóember. De legyen igaza, és tekintsük a hajdani MDF-eseket baloldalinak. Már alig várom, hogy miniszter úr bekopogjon az MSZP irodába és kérje a felvételét. Nem lesz könnyű dolga, két ajánló kell hozzá… Rám ugyan ne számítson, kicsit elbizonytalanított, mikor az erkölcs bajnokaként felszólított, szégyelljem magam!

Hát nem fogom szégyellni, kedves Csaba, még miniszteri felszólításra sem!

Szégyellje magát a csaló, majd a csalásról hazudó, a rokkantak mögé bújva mutyizó, a valódi vállalkozókat kiszorító, a pályázók adatait tisztességtelen úton megszerző , majd a rokonaikat, párttársaikat győztesnek kihozó, végül a győztesek listáját a Fejlesztési Minisztériumba törvénytelen módon visszajuttató bűnszervezet!

Hogy kiről beszélek?

Egy Honvédelmi Miniszternek tudnia kell…