„Egy minden magyar embert érintő jó hírt szeretnék megosztani Önnel.”
Így kezdődik az a levél, amelyet a miniszterelnök – természetesen közpénzen – eljuttatott az összes magyar állampolgárnak. Én meg voltam olyan mazochista, hogy el is olvastam…
Így aztán megtudtam, hogy:
„Az Európai Unió kénytelen megszüntetni a hazánkkal szemben 2004 óta folytatott túlzottdeficit-eljárást. Ezután minden uniós forráshoz hozzájuthatunk, ami a magyaroknak jár. Ez azt jelenti, hogy Magyarország egy fontos csatában győzött.”
Végül egy kis kellemes nyolcévezés, valamint az előttünk földig hajoló unió vizuális képe után, a miniszterelnök megköszöni a győzelemhez való hozzájárulásomat.
Tehát összegezve: a jó hír lényege, hogy legyőztük azt az európai uniót, amelynek amúgy tagjai, ha úgy tetszik alkotó része vagyunk, és most a fényes győzelmet elismerve: megkapjuk, ami nekünk jár!
Hát meg is kaptuk! Sajnos…! Merthogy a hír igaz, csak ahogy a klasszikus viccben elhangzik, nem osztogatnak, hanem fosztogatnak…
Leginkább maga a miniszterelnök és a kormánya foszt meg minket attól a lehetőségtől, hogy uniós forrásokból fejlődjünk, gyarapodjunk.
Arról ugyanis elfelejtett tájékoztatást adni Orbán Viktor, hogy a különböző szabálytalanságok, csalások, korrupciós ügyek miatt a 2013-ban futó 15 uniós programból 13-at (köztük olyan nem lényegteleneket, mint az útépítés, társadalmi felzárkóztatás) leállított az EU.
És azt is elfelejtette közölni, hogy ezek nagy része megvalósult beruházás, ahol magyar kis- és középvállalkozók már elvégezték a munkát, csak éppen a fizetségüket nem kapták meg a nagy győzelem hevében.
De szerencsére azóta megérkezett az újabb jó hír, Lázár János vitéz a térdre rogyott uniónál kiharcolta, hogy csak 75 milliárd forintra büntessenek meg bennünket, cserébe újraindulhatnak a kifizetések. Igaz, az elvesztegetett idő miatt esély sincsen az év végével lezáruló határidőig a fennmaradó több száz milliárd forint lehívására, de nem baj, már készül az újabb levél, amelyből majd megtudjuk, hogy így a legjobb nekünk.
Hisz tudjuk, több éves küzdelem után az adóságot is legyőztük, csak azt a fránya adósságszámlálót (amely a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján tájékoztatta az érdeklődőket) nem tájékoztatta erről senki, és tévedésből a valóságos rekordmagas összeget mutatta. De annyi is lett az árulónak, gyorsan őt is legyőztük: száműzve lett a minisztérium honlapjáról.
Még pár csatát nyerünk és megnyerjük az egész háborút!
És milyen jó is lesz akkor, hisz a mostaninál sokkal olcsóbb lesz a győzelmi jelentés kézbesítése, mert majd csak annak a pár biztos párttagkönyvvel rendelkező túlélőnek kell elküldeni a levelet. Az áldozatul esett ország emlékének elég lesz egy egyperces néma főhajtás is a pártkongresszus első napirendje előtt.